Speciális hideg hőcserélőként a levegőhűtő fontos szerepet játszik a petrolkémiai iparban. A kimeríthetetlen levegő hűtőközegként való felhasználása a vízhűtőhöz képest jelentős energiamegtakarítást jelent, emellett elkerülhető az érzékenyebb vízszennyezés problémája is.

A léghűtő szerkezete alapvetően 4 részből áll: csődoboz és csőköteg, ventilátor, redőny, keret. A csődoboz központi része és a csőköteg hőcsere, a bordás cső típusa és elrendezése nagyban befolyásolja a hőátbocsátási tényezőt a csövön belül és kívül. A ventilátor a levegő kényszerkeringtetésére szolgáló eszköz, és kulcsfontosságú eleme a csövön kívüli hőátadás fokozásának. Kétféle automatikus ventilátorbeállítás és kézi ventilátorbeállítás létezik. A redőnyök a levegő mennyiségét is szabályozhatják, miközben védik a bordás csövet.

A léghűtők használatával sok ipari vizet takaríthatunk meg, csökkenthetjük a szennyezést, védhetjük a környezetet és csökkenthetjük az infrastruktúra költségeit. A léghűtők alkalmazásának bővítése érdekében az 1960-as években megjelent a párásított léghűtő, azaz a csőköteg elé vízpermetező berendezés került, és a kis mennyiségű porlasztott víz elpárologtatása a cső felületén. uszonyokat használtak a hőátadás jelentős fokozására. A termikus hatásfok 2-4-szeresére nő a száraz típushoz képest. A párásított léghűtőket széles körben alkalmazzák az olajfinomítókban. A száraz léghűtéses csőkötegek és a nedves léghűtéses csőkötegek kombinált léghűtőt is alkothatnak. A léghűtők fejlesztésének kulcsa az alacsony érintkezési hőellenállással és nagy hőátadási hatékonysággal, alacsony energiafogyasztással és alacsony zajszinttel rendelkező bordás csövek fejlesztése.