A vízhűtéses kondenzátor egy hőcserélő, amely hőt von el a hűtőközeg gőzéből, és átadja azt a rajta átfolyó víznek. Ha a hűtőközeg gőze lecsapódik a cső külső oldalán, ez így működik. Ennek során a gőz lecsapódik, és hőt ad át a csőben folyó víznek.

A hűtőkamra éppen fordítva működik. A hűtőhenger valójában egy közvetlen expanziós elpárologtató. A hűtőhordók elpárologtatják a hűtőközeget a csőben. A hőt eltávolítják a csövek külső héján átfolyó vízből.

A vízhűtéses kondenzátor fontos eleme a légkondicionáló/hűtőrendszer felső részének. A hűtőhenger fontos eleme a rendszer alsó oldalán.

A kondenzátorok esetében a DT a kondenzációs hőmérséklet mínusz a bejövő víz hőmérséklete. Hűtőberendezéseknél a DT a bejövő víz hőmérséklete mínusz a szívási hőmérséklet. Minél nagyobb a DT, annál nagyobb a hőcsere sebessége egy adott időszakban, általában BTU/óra-ban kifejezve.

A sebesség az a sebesség, amellyel a folyadék áramlik. Ideális áramlási sebesség a hőcserélőn keresztül minden folyadék számára. Ennél az ideális áramlási sebességnél a folyadék úgy keveredik önmagával, hogy maximális hőfelvételt produkál. A turbulens áramlás hatására a hűtőfolyadék folyamatosan érintkezik a hőfelülettel. Ha az áramlás túl lassú, lamináris állapot alakulhat ki. Ez az az állapot, amikor csak a hőcserélő fal melletti folyadék melegszik fel, de ezen a nagyon vékony rétegen túl a hő nem tud behatolni a folyadék többi részébe. De — a sebességet korlátozni kell egy másik feltételnek, a nyomásesésnek (DP). A DP a sebességgel nő. Egy bizonyos pont után a DP leküzdésére fordított energia mennyisége több lesz, mint a megnövekedett sebesség által felvett bármely hatékonyság. A nagy DP és a nagy sebesség olyan problémákat is okoz, amelyek nagymértékben lerövidítik a hőcserélő élettartamát. Az ütközési korrózió és az erózió néhány hónapra lerövidíti az élettartamot, ha elég rossz.