A környezeti hőmérséklet szerepe a párolgásos hűtés hatékonyságában: Az előadás egy léghűtő erősen függ a helyiség kezdeti környezeti hőmérsékletétől, mivel a legtöbb léghűtő párolgásos hűtést használ mechanikus hűtés helyett. Ebben a folyamatban a víz elnyeli a hőt a levegőből, miközben az elpárolog, így hatékonyan csökkenti a hűtőpárnákon áthaladó levegő hőmérsékletét. Ha a környezeti hőmérséklet magas, jellemzően 30 °C (86 °F) feletti, a párolgási sebesség növekszik, ami lehetővé teszi a léghűtő számára, hogy nagyobb hőmérséklet-csökkenést érjen el, gyakran 5 °C és 15 °C (9 °F–27 °F) között, az egység kapacitásától és a helyiség méretétől függően. Ezzel szemben, amikor a helyiség már mérsékelten meleg vagy hűvös, a levegőnek kevesebb hőenergiája van átadni az elpárolgó víznek, ami csökkenti a hűtés hatékonyságát. Így a környezeti hőmérséklet megértése és számítása döntő fontosságú a léghűtő teljesítményének előrejelzéséhez és optimalizálásához.

A relatív páratartalom hatása a hűtési hatékonyságra: A relatív páratartalom közvetlenül kölcsönhatásba lép a környezeti hőmérséklettel, és meghatározza a léghűtő működésének hatékonyságát. Alacsony páratartalmú környezetben a levegő nagyobb kapacitással képes felvenni a vízgőzt, ami lehetővé teszi a párolgásos hűtési folyamat optimális működését. Ez hűvösebb, sűrűbb légáramlást eredményez, amely még a csúcshőmérséklet idején is megőrzi a komfortérzetet. Ezzel szemben a magas, általában 60% feletti relatív páratartalmú helyiségek csökkentik a levegő további nedvességfelvételi képességét, lelassítva a párolgási folyamatot és csökkentve a hűtőhatást. Még akkor is, ha a környezeti hőmérséklet magas, a párás körülmények miatt a légáramlás csak kismértékben hűvösebbé válhat, és néha nedves vagy ragacsos érzést kelt az utasokban, nem pedig a hőtől való valódi megkönnyebbülés. Ezért a léghűtő kiválasztásakor vagy működtetésekor elengedhetetlen mind a környezeti hőmérséklet, mind a páratartalom megfelelő értékelése.

A helyiség szellőztetésének hatása a hőmérséklet szabályozásra: A helyiség konfigurációja és szellőzése jelentősen befolyásolja a környezeti hőmérséklet és a léghűtő hatékonyságának kölcsönhatását. Az optimális teljesítmény érdekében a részben nyitott ablak vagy ajtó friss, száraz levegőt enged be, miközben a párolgási folyamat során keletkező nedvességgel teli levegőt kiszorítja. Ez a szellőzés támogatja a folyamatos párolgást, megakadályozva a páratartalom felhalmozódását, ami csökkentheti a hűtési hatékonyságot. Zárt vagy rosszul szellőző helyiségekben még a magas hőmérsékletű környezet is gyengébb eredményt hozhat, mivel a léghűtő egyre telítettebb levegőt keringet, ami korlátozza az elérhető hőmérsékletcsökkentést. A helyiség megfelelő elrendezése a környezeti hőmérséklet és páratartalom ismeretével együtt ezért kritikus fontosságú az egység hűtési kapacitásának maximalizálása és a kényelmes beltéri környezet biztosítása szempontjából.

Optimális feltételek a maximális hűtési hatékonysághoz: Ahhoz, hogy a léghűtő maximális hatékonysággal működjön, a környezeti feltételeknek általában forró, száraz levegőnek kell állniuk, amelynek hőmérséklete meghaladja a 30 °C-ot (86 °F) és a relatív páratartalom 60% alatti. Ilyen körülmények között a párolgás gyorsan megy végbe, sűrű, hűvös légáramot generálva, amely jelentősen csökkenti a szobahőmérsékletet és azonnali komfortérzetet biztosít. A légáramlás bizonyos szintjének fenntartása vagy a keresztszellőztetés biztosítja, hogy a párolgási folyamat megszakítás nélkül folytatódjon, elkerülve a pangó levegőt és a magas helyi páratartalmat. Ilyen optimális körülmények között a léghűtő megközelítheti a maximális névleges hűtési teljesítményét, és megfelelő klímán költséghatékony alternatívát jelent a hagyományos légkondicionálóval szemben.

Korlátozások hűvös vagy párás környezetben: Míg a léghűtők nagyon hatékonyak forró és száraz körülmények között, teljesítményük csökken hűvösebb vagy párás környezetben. Azokban a helyiségekben, ahol a környezeti hőmérséklet már mérsékelt, vagy ahol a relatív páratartalom magas, a levegő nem képes hatékonyan felvenni a további nedvességet, ami csökkenti a hűtőteljesítményt. Ilyen esetekben a léghűtő elsősorban valamivel hidegebb vagy nedves levegőt keringethet ahelyett, hogy jelentős hőmérséklet-csökkenést okozna. A felhasználók minimális hőmentességet tapasztalhatnak, és a helyiséget idővel nedvesebbnek érezhetik. E korlátozások megértése lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy módosítsák elvárásaikat, és alternatív hűtési stratégiákat vagy kiegészítő szellőztetést fontoljanak meg, amikor a léghűtőket nem optimális környezetben üzemeltetik.